Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

  • Tudományos név : Betta splendens
  • Magyar név: Sziámi harcoshal
  • Csoport: Labirint-kopoltyúsok
  • Származás: Thaiföld, Kambodzsa.
  • Testhossz: 6-7 cm
  • Természetes élőhely: Árkok, rizsföldek
  • Viselkedés: Társaságkedvelő, de a hímek nem viselik el egymást.
  • Táplálkozás: Ragadozó
  • Szaporítás: Elég könnyű
  • Medence: Minimum 50 literes
  • Halnépesség: 50 literre 1 hím és 3-4 nőstény
  • Dekoráció: Gyökerek és sok növény.
  • Hőmérséklet: 24-28 °C
  • pH: 6,8-7,5
  • Keménység: 5,6-11,2NK°
  • Megjegyzés: Eredeti, természetes (azaz nem túltenyésztett) formájában már nagyon ritkán lehet találkozni Betta Splendensszel. Ezek sokkal kevésbé agresszívak, mint a válogatott, tenyésztett példányok, de a hímek elszántan védik a választott területüket. A hímet könnyű a nősténytől megkülönböztetni, mert élénkebb színű és valamennyivel hosszabbak az úszói, mint a nősténynek. Szaporodás idején a hím igen gyorsan felépít egy habfészket. Amikor a nőstény közeledik, kifeszített úszókkal hevesen ráveti magát. Ha a nőstény kész a párzásra, a fejét lefele tartva közeledik a fészekhez. A hím ekkor körülöleli, a nőstény kiengedi magából az ikrákat, s a hím azonnal megtermékenyíti azokat. A nőstény teljesen kábult, mialatt a hím összeszedi az ikrákat. Az utódokat infuzóriákkal, később sóféreglárvákkal kell etetni.

Betta splendens - Sziámi harcoshal

 

A labirinthalak közül kedvelt akváriumi hal a sziámi harcoshal. Érdekes magatartása és jellegzetes "metálos" színezete teszi közkedveltté.

Nincs olyan akvarista, aki ne hallott volna a sziámi harcoshal viselkedéséről. Elnevezése is találóan jelzi, származását és viselkedését. Hazájában az emberek kedvelt időtöltése volt a halak harcának nézése és a győztesre való fogadás. Az ott élő embereknek a halak harca olyan, mint a spanyoloknál a kakasviadal. Szerencsére mára már ez a múlté... Legalább is remélem!

A betta labirinthal, hiszen eredeti élőhelyén a víz kevés oldott oxigént tartalmaz, ezért az evolúció folyamán kifejlődött egy kiegészítő szerve, a labirint szerv, amely a szabad levegőből való légzést segíti. Időnként a hal felúszik a felszínre és a levegőből vesz magához, majd ismét lemerül és kopoltyúval lélegzik. A szervében tárolt oxigén lassan kerül véráramba, tulajdonképpen kiegészítve a kopoltyún felvett oxigén mennyiségét. Éppen ezért nagyon fontos a labirinthalak tartásánál, hogy biztosítsunk számukra lehetőséget, hogy a vízfelszínről is tudjanak levegőt magukhoz venni. Ennek a levegőnek a hőmérséklete nem lehet kevesebb, mint a víz hőmérséklete, ellenkező esetben a hal megfázik és elpusztul.

Viselkedése, ami közismerté teszi a harcoshalat abban nyilvánul meg, hogy a hímek életre-halálra szóló csatákat képesek vívni. Később ismertetem evvel kapcsolatos megfigyelésemet, most nézzük magát a halat.

Ázsia, Szumátra, Borneo vizeiből került akváriumokba. Nagysága változó, a nőstény 6 cm körüli, a hím teste 5 cm, az úszók nagyságában lehetnek eltérések. A vad színezet mára már feledésbe merült. A nőstényeken 3 sötétebb vízszintes csík látható. Beikrásodáskor (ekkor a teste tele van ikrával) a vízszintes csíkokat függőleges csíkozás váltja fel. Úszói kicsik, farokúszója kerek. A hímek úszói hosszúak, a hátúszó hegyes és elér a farokúszó feléig. Tenyésztésnek köszönhetően mára a hímek nagy hát- és farokúszó növesztenek.

Szaporodása, szintén az oxigénszegény víznek köszönhetően, különbözik a halaknál általánosan elterjedt ikrarakástól. Ez is ikrákkal szaporodik, de azokat a hím által épített habfészekbe rakják, így biztosítva oxigénben gazdagabb vízfelületet. Elterjedt az, hogy a labirinthalak habfészeképítők, ez így nem teljes, mert pl. a Betta pica szájbanköltő. A habfészek biztonságában az ikrák kellő oxigénhez jutnak fejlődésük során. A hím ivadékgondozó ösztöne erős, az esetlegesen kihulló ikrákat azonnal visszaköpi a habfészekbe. Ez az ösztön segíti az ikrázáskor is, hiszen a nőstény testéből kipréselődő ikrákat has alatti úszójával felfogja, közben megtermékenyítve azokat. A termékeny ikrákat a szájába veszi és felviszi a habfészekbe. A kikelő, vagyis eluszó ivadékokat szintén visszaköpi, erős ösztöne csak akkor szűnik meg, amikor már az ivadékok szétúsznak. A kicsik felnevelése apró szájnyílásuk miatt nehéz. Nagyon apró eleséggel etethetők, sok esetben a frissen keltetett sórák is nagynak számít. Jó segítség a Tetra ivadéknevelő tápja a TetraOvin és TetraBaby.

Visszatérve harcos mivoltára. A hímek erősen területvédők. Amíg a többi élőlény a fajtársakkal vívott küzdelemben nem törekszik annak megölésére, addig a Betta splendens legtöbbször a végsőkig folytatja küzdelmét. A halat jobban megismerve azonban úgy tűnik, ezt a tulajdonságát a tenyésztések ilyen irányvonalának köszönheti. Valószínűleg a kezdeti időben a viadalokra tenyésztettek halakat, és mindig a legerősebbet fogták tenyésztésbe.

Egy sikeres harcoshal tenyészet 200 ivadékhal felneveléséről gondoskodik. Kezdetben minden hal egy tenyészmedencében tölti napjait, melynek berendezése tenyészetenként változik. Bőséges táplálás esetén, és persze megfelelő körülmények biztosításakor gyorsan növekednek. Kb. három hónapos korukban a nagy úszók kifejlődése érdekében a hímeket külön, számukra elkészített akváriumokba kell helyezni. Így kialakul bennük a területvédelmi reflex, valamint az állandó pózolások és úszófeszítések miatt úszóik megnőnek. A nősténnyel való találkozáskor a hím kifeszített úszókkal udvarol, megpróbálja a nőstény szimpátiáját elnyerni. Ugyanígy, feszített úszókkal reagál egy hím közeledésére. Először csak úszóikat merevítik, majd egymással szembe fordulnak, kopoltyúfedőjüket kitárják. Az esetek többségében a gyengébb hal ilyenkor eltávozik. Azonos erőviszonyok esetén a kezdeti riogatás heves harccá fejlődhet. Ekkor rongyossá téphetik egymás úszóit, komoly sebeket ejtve ellenfelükön. Mivel annyira megsérülhetnek, hogy nem tudnak a vízfelszínre feljönni labirintszervüket megtölteni levegővel, megfulladhatnak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.